Az egyik kommentben szerepelt az alábbi felkérés, amire – most, hogy újra van egy kis időm írni – ezúttal külön postban reagálnék:

A black friday cikkedben ezt írtad: “főleg olyan dolgokat, amik a 20%-kal csökkentett árukkal pont 80%-kal érnek többet, mint ami a reális áruk!” Azaz a cryptókat értékelted nullát érő lufiknak. Ebben a cikkben viszont, mivel egy csalással indította el valaki (állítólag) a lufi kipukkadását, kiderült, hogy nem is lufi. Most megint megy fel az árfolyam. Most akkor érnek a cryptók nullánál többet, vagy csak én értem félre, hogy erre utaltál a jelen cikkel?

A blog régi követően pontosan tudják, hogy miként állok a crypto piacokhoz, hiszen évek óta foglalkozom azzal, hogy valamilyen szinten értelmes és fundamentális értékeket próbáljak ezen a piacon találni és abba kapaszkodni. Szintén nem lepek meg talán senkit azzal, ha azt mondom, hogy Bitcoin Maximalista vagyok, hiszen egyrészt ezt folyamatosan hangoztatom, másrészt pedig ez nyilván összefügg erősen az előző állítással és lényegében ez az alapja a fentebb idézett mondásomnak is.

Az elmúlt években a lehetőségeimhez képest megpróbáltam konzekvensen kommunikálni, akkor is a Bitcoint éltettem, amikor éppen alt-run volt, amit valóban csak a vak hype hajtott és akkor is a Bitcoin mellett álltam ki, amikor tavaly talán a legnagyobb propaganda támadás érte előbb a Bitcoin Cash hardfork kapcsán, majd később a technológiai szűkössége kapcsán, amikor a hype csúcsán már 40 dollárt is meghaladta a “next-block” tranzakciók ára. Sőt az sem nagyon tántorított el ettől, amikor itthon a crypto közösségben én lettem kikiáltva a BsCoreShill helyi propagandistájának. Most persze beidézgethetném a frappánsabbnál frappánsabb kommenteket, amikben sokan a Bitcoin rövid halálát jósolták kezdve a Mining Dead Spiraltól a Bitcoin Cash flippeningjéig, de nem célom most ezeket előrángatni.

Egy kis rögtönzött történelemlecke

Amikor azt írom, hogy a 20%-os csökkenéssel, már csak 80%-kal ér többet a crypto piac színe-java mint annak a reális értéke, akkor mindazon coinokra gondolok, amelyek mára csak az egykoron szépreményű projektek mementói. A bear marketek fontos velejárója a piaci tisztulás. Ezen coinok nagy része el fog tűnni. Megtörtént már ez korábban többször is. Az elmúlt két évben egy “álomgyár” épült fel, aminek fő célja a crypto hype bubble learatása volt. Az egész lényegében az Ethereummal és azon belül is a DAO projekttel kezdődött… bár itt jegyezném meg, hogy ha nem lett volna Ethereum, akkor is szerintem ugyanide jutottunk volna… de ne szaladjunk ennyire előre. Gyakran kapom az arcomba, hogy ok nélkül szapulom a top20-ban lévő cryptokat, pedig azok mennyivel jobbak a Bitcoinnál és különben is, fél-egy vagy két éven belül bármelyik flippeningelni fogja a BTC-t (hogy ezt mennyiszer leírtátok…)

Had mutassak egy érdekes ábrát:

Az ábra a 2013 december 1-ei állapotát mutatja az akkori crypto top15-nek. A nap azért érdekes, mert ekkora zajlott le a 2013-as bull és crypto lufi kidurranás, amikor a BTC első alkalommal elérte és meghaladta az ezer dolláros álomhatárt. Másrészt pedig jól látszik az ábrán, hogy a hisztéria akkor pontosan ugyanúgy nézett ki mint 2017 decemberében, hiszen miközben a BTC 7 napon belül 42%-ot emelkedett, addig a top15-ben nem-kevés 1000%-ot is megközelítő, sőt meghaladó varázslatos árfolyam emelkedés is látható. Ekkora egyébként a crypto piac mindösszesen 40 coint tartott nyilván, melyek összes piaci kapitalizációja még a lufi csúcsán is csak a 15 milliárd dollárt érte el.

Hogy milyen konzekvenciát lehet levonni ebből az ábráról: Azt, hogy mára a top3-at leszámítva lényegében az összes coin eltűnt a piacról és a nevükre is csak az öregecske rókák emlékezhetnek. Pedig ezek voltak a 2013 szupersztár coinjai, amikre sokan esküdöztek! Hogy miről szóltak akkoriban az altcoinok?

• Konszenzus mechanizmus kísérletezgetések (beleértve a PoS-t is) és algoritmus váltások az asic védelem okán
• Supply növelés, hiszen a Bitcoin 21 milliója biztosan nem lesz elég később…
• De ami a legfontosabb volt (akkor is): Nemzeti Bitcoin klónok, amikbe érdemes beszállni olcsón, hiszen, ha a Bitcoin elérte (akkorra) az ezer dollár, akkor logikus(?) minden más is el fogja érni egyszer csak.

Ráadásul ezen coinok nagy része simán Bitcoin kódbázis leforkolásával készült (ami ugye nem egyelőre a lánc hardforkolásával…) Tehát kivétel nélkül hatalmas álmokat ígértek és azt, hogy ezek a coinok bizony sokkal, de sokkal jobbak lesznek mint a Bitcoin. Ismerős?

Alig két évvel később (az akkori bear market végére) ezen coinok nagy része eltűnt a top20-ból és helyüket átvették az újabb generációk: Dash, Dogecoin, Stellar, Nxt, Bytecoin. Amelyek – igazodva az akkori narratívához: Természetesen ismét a “Next-Bitcoin” propagandát nyomatták és a csapból is a skálázás kezdett el folyni.

Egyetlen üde színfolt a palettán a 2015-ben megjelent Ethereum volt, ami nem akart (annyira) Next-Bitcoin lenni, ellenben egy teljesen új koncepciót hozott el, ahol a blockchain már állapotfüggő volt és ahol a blokklánc tartalma bármikor változhatott, továbbá nagyon magas szintű műveletek is végezhetők voltak rajta és az egész turing complete keretek között. Majd eltelt két év és ott tartottunk, hogy az Ethereum ódivatúvá vált és a “Next/New-Bitcoin” helyett megjelent a “Next/New-Ethereum”. Jött itt minden, kezdve a kínai ethereumtól (NEO) egészen a Japán Ethereumig (Cardano) és a TRON és az EOS éééés aaaa… És most itt tartunk:

Stellar, EOS, TRON, Cardano -> Mind Ethereum alternatíva… Csak éppen kérdés, hogy kell-e bárkinek is Ethereum alternatíva? Litecoin, Bitcoin Cash, Bitcoin SV és (nem ártó szándékkal… de ide sorolandó) Monero -> Mind Bitcoin alternatíva. Ugyanaz a kódkészlet csak az egyikben most már 128Mb-os blokkok vannak, amikbe jobb pillanatokban jó ha van 10-20 tranzakció, a másik meg… hagyjuk is. Szóval a kotta ugyanaz: Next-Bitcoin és Next-Ethereum. Ezen kívül a top14 tartalmaz egy Tethert, egy IOTA-t és persze a Binance coint.

Mindig is voltak és mindig is lesznek “Next-*” projektek, amik az éppen aktuális élenjárókat fogják/akarják leváltani… hiszen jobbak. Sőt az esetek egy részében még valóban jobbak is, ám ezen projektek tervezésekor elkövetik az egyik legtipikusabb startupper hibát. Mi is a startuppá válás négy lépése?

1. Végy egy problémát
2. Alkoss egy megoldást
3. Challengeld a megoldást. Ha kell pivotolj, de érd el, hogy valóban old meg a problémát
4. Validáld a piaccal a megoldásod MIELŐTT komolyabb tőkét vonsz be!

Sajnálatos módon ezek a projektek és körülöttük nyüzsgő “community” a négy lépés közül a másodikig jut el. Kitalálnak egy jó megoldást és annyira beleszertnek, hogy – elszakadva a realitástól – már az sem érdekli őket, hogy egyébként a kutyát sem érdekli a frenetikus megoldásuk, sőt igazából a megoldás nem is oldja meg a problémát, de annyira szép és annyira elegáns, hogy erre vagy eleve senki nem figyel fel, vagy ha mégis, akkor az nyilván csak egy rosszindulatú valaki lehet, akinek a véleménye biztosan nem számíthat, hiszen szerinte a megoldás nem jó.

Fun · da · men · tum

“Akkor végül is mi a jó projekt? Mi lesz a “crypto-next-big-thing”? Akkor tényleg semmi nem fogja leváltani már a Bitcoint?” és még sorolhatnám a kérdéseket, amikkel általában egy ehhez hasonló gondolatmenet során kapok. A helyzet az, hogy a világ alapvetően nem nyitott az újdonságokra… ez önmagában furán hangozhat, de nagy általánosságban igaz, hogy ha rendelkezünk valamivel, ami egyébként kényelmesen használható és meg is szoktuk a használatát, attól nem fogunk csak azért megválni, mert elénk kerül valami ami jobb.

Nem lesz valami attól jobb, mert tíz perc helyett egy percenként hoz létre egy blokkot, vagy 1Mb helyett 32Mb-nyi tranzakciót fogad be a blokkokba.

A crypto projektek – kis túlzással – 99% kis túlzással a következő pattern szerint működik:

• De facto definiálja, hogy X vagy Y már relatív népszerű cryptoeszköz nem jó! Ennek oka bármi lehet: rossz a koncepció, pazarló, drága, rossz a csapat, gonosz a csapat, nem veszik figyelembe X vagy Y csoport érdekeit, akármi.
• Definiálják, hogy mitől lenne ez sokkal jobb: Legyen X csillióbyte egy block, legyen state-based, legyen PoS, de akkor mindjárt DPoS, ne csak Solidity-ben lehessen kódolni, hanem legyen már hozzá .NET vagy python interpreter is.
• Kellően sokan rákattannak a projektre, hiszen ezek a változtatások tényleg fontosak lehetnek, ezért elindul a hype és a fomo.
• Elkészül a fejlesztés (esetek 90+%-ában lényegében csak egy kód fork átírva a releváns részt), majd a fejlesztők hatalmas hírverés közepette bejelentik, hogy elkészült a Next-WhatEver projekt és innentől bárki használhatja, ahogy jól esik neki!

És ilyenkor mi történik? Nos az, hogy a kutya sem fogja használni, hiszen bár tényleg menő az új crypto, de egyébként az egész létező crypto-verzum már a meglévő ökoszisztémára épül és senki nem nagyon akar első között átállni az újra, hiszen innen nézve igazából a jelenlegi sem annyira jó. A fejlesztők persze végtelenül csalódnak, hiszen ők tényleg jót akartak és nem értik, hogy miért nem tér át mindenki az új megoldásra és csalódottságukban maguk mögött hagyják a projektet.

Egy projekt technológiai eredmény nem fundamentum. A fundamentumot az adja egy ilyen projekthez, hogy mennyire is FOGJÁK azt ténylegesen használni. Az Ethereum fundamentális értékét az adta, hogy  tokenizáláson keresztül lehetővé tette, hogy a platformon keresztül több tízezer tokent lehessen hostolni anélkül, hogy a tulajdonosoknak saját blokkláncot kellene fenntartaniuk. Igaz, ennek első példái – logikusan – az ICOk lettek, melyek nagy része kuka, de itt is ugyanaz a helyzet: az Ethereumon is létrejött néhány token, ami mögött valódi fundamentális érték keletkezett. Hogy egy példát hozzak fel a sok közül: (a cikkben már említett) Binance Coin (BNB). Azáltal, hogy a BNB egy valós felhasználási értékkel bír, így fundamentális értéket ad az Ethereumnak is, hiszen anélkül nem létezhetne.

Mit hoz a jövő?

Nagyon különleges időszak előtt állunk. Sokan azt gondolják, hogy a 2007-es válság varázsütésre elmúlt alig 1-2 év alatt és azóta újra dübörög a világgazdaság, pedig (meglátásom szerint) a 2007-es válság még mindig zajlik és valóban csak annyit nyertünk el, hogy sokkal hatékonyabban lehet menedzselni és “marketingelni” azt, hogy nincs is válság. Ezen marketing lufi szépen lassan megtelik és túltöltődik. Már nagyon komoly jelei vannak annak, hogy újabb gazdasági katasztrófa kezd realizálódni. Elég csak az olaj árára vagy a vezető tőzsdei indexekre nézni. A katasztrófa látszólag elkerülhetetlen. Mi történik olyankor amikor a nagy gazdasági szereplők által táplált lufi már nem fújható tovább? Indulhat a short. Hogy mi fog történni a kriptoeszközökkel akkor, amikor igazi nagyhalakat vet partra a gazdaság óceánja? Ez mindenképpen jelenlegi évtizedünk egyik legjobb kérdés lesz. Azonban ahelyett, hogy most nekiesnék ennek kifejtésének, inkább zárom ezt a postot, mivel már drasztikusan eltértem a jelenlegi tárgytól és ez a téma amúgy is megérne egy külön cikket.

Source: Variance