Sok szó esett mostanában a fundamentális értékről, nézzük miként is jelenik ez meg a Bitcoinban és miként tudja befolyásolni a fundamentális érték az árfolyamot. Amikor az árfolyam éppen bull időszakát éli, akkor hajlamosak vagyunk (jómagam is beleestem ebbe a csapdába) azt gondolni, hogy eljött a paradigmaváltás és innentől jön valami nagyon új dolog ami busásan megjutalmazza a korai ‘hívőket’… majd jön a sokadik bear-run amikor viszont szépen realizáljuk, hogy megint csak biodíszletei voltunk annak, hogy a kis szemétdombunkon néhányan jól járjanak a zéró-végösszegű játszmában. Ugyanezek azok az időszakok, amikor felerősödnek az olyan hangok minthogy “ez egy ponzi/piramisjáték”, “nullára fog zuhanni, hiszen nincs mögötte semmi”.
DISZKLÉMER: Talán már a bevezetőből is kiderült az olvasónak, hogy ez egy újabb filozofálós, logikai összefüggéseket keresős cikk lesz, ami vajmi keveset ad azoknak, akiket csak az érdekel, hogy mennyi éppen az árfolyam és vajon holnap mennyi lesz. Ellenben sokkal hasznosabb lehet azoknak, akiket érdekel, hogy – szerintem – mi is mozgatja az árfolyamokat és mik is a valós fundamentális ellenállási pontok. Ezen állásfoglalás fényében kéretik tovább folytatni a cikket… ami szokás szerint wall of text lesz.
Egy kis alapozó: mi a franc is az a hitelpénz…
Visszatérve: valahol mindkét állításnak van valóságalapja. Azonban ezek eléggé szélsőséges megközelítései a valós helyzetnek. Azt nagy biztonsággal elmondhatjuk, hogy a Bitcoin mögött nincs semmi, hiszen valóban nem egy tartalékdeviza, nincs mögötte arany, bármilyen egyéb letét, vagy éppen fedezet. Tehát az árát valóban csak és kizárólagosan a kereslet és a kínálat határozza meg. Mikroökonómiai alaptétel: ha nagy a kínálat és alacsony a kereslet, akkor az árfolyam lefelé zuhan (akár nulláig), ha nagy a kereslet és csökken a kínálat akkor pedig a fák megpróbálnak az égig érni… amit persze nyilván sosem fognak elérni. A Bitcoin egy digitális jelfolyam, ami a blockchain technológia sajátos adottságai okán képes úgy biztosítani hozzáférést egy adott mennyiséghez, hogy az központi nyilvántartás nélkül is szabadon átruházható, hasznosítható, vagy tárolható anélkül, hogy bárki is duplikálni, megsemmisíteni vagy eltulajdonítani tudná az. A bitcoin lényegében ennyi és semmivel sem több. A tárolt érték szempontjából teljesen ugyanazon attribútumokat mutatja mint bármilyen hitelpénz. A ma létező nemzeti valuták mindegyike hitelpénz, tehát annak értéke abból fakad, hogy adott társadalom elhiszi, hogy az adott címlet valóban értéket képvisel, ami cserealap lehet. Azonban ez a hit/bizalom illékony, gyermekkoromban a nagyszüleim emlékeiben még élénken élt a Pengő crash, sőt nagyapám büszkén mutatta, hogy neki bizony kisebb gyűjteménye volt a százmillió bilpengős címletekből, mely mai szemmel nézve talán a legmenőbb fiat pénzcímlet ever, hiszen Kossuth Lajos feje felett két Bitcoin logó is kirajzolódott. Ahogy nagyapám mondta ez a néhány papírpénz a Pengő végnapjaiban már annyit sem ért mint a papír amire nyomtatták, hiszen sehol és senki nem fogadta azt el. Magyarország 1946-ban a napi infláció meghaladta a 200%-ot, mígnem interveniált az akkori jegybankszerűség.
A közelmúlt történelmében a hiperinfláció azonban nem példa nélküli. A közelmúltban Zimbabwe (napi 98% inflációval) került hasonló helyzetbe, de a 90-es években sorra omlottak össze a hitelpénz alapú pénzügyi rendszerek, Jugoszláviától kezdve Peruig bezárólag. A látszólagosan atomstabil pénzügyi rendszerünk alatt sebészi pontossággal ügyködnek a jegybankok, az IMF és végső soron a kereskedelmi bankok is, hogy fenntartsák azt a látszat stabilitást, aminek nyilvánvaló devianciáit általában inflációval kompenzálják. Persze mindez korántsem ennyire egyszerű, a fiat pénzek monetáris politikája egy roppantul komplex történet, ahol nagyon fontos szerepe van a pénzbőségnek és a pénznyomtatásnak, valamint a “csapok elzárásának”. A 2008-as válságot követően követve az USA gyakorlatát már 2012-től dübörögtek a pénznyomtató gépek szerte a világon, melyek rendre el is apadtak 2016-ra. Mára a piac nagy része teljesen tisztában van abban, hogy 2019-2020 körül újabb recesszió fog bekövetkezni, de mivel jelenleg még csorog a rendszeren lefelé a pénz, így még bőven van idejük eladni a túlértékelt bóvli papírokat, kötvényeket és egyéb termékosztályok árucikkeit a nép egyszerű gyermekeinek. Magáról a pénzrendszer színfalak mögött meghúzódó érdekességeiről korábban már írtam egy részletes cikket: Pénz… Pénz… Pénz… meg a Bitcoin címmel. Így most inkább a Bitcoinra fókuszálnék.
Előállítási érték?
Ahhoz, hogy megértsük a Bitcoin lehetséges értékét (vagy annak hiányát) fontos lenne specifikálni, hogy mi a franc is ez. Alapvetően egy fizetőeszköz? Esetleg egy árucikk? Értékmérő/értéktároló? Alapanyag? Univerzális definíció hiányában annyit mondhatunk, hogy ezek egyike sem, de mindnek hordozza bizonyos attribútumait, tehát egyfajta új eszközosztályként definiálható. Azonban az adaptációs görbéhez kapcsolódó meredek értéknövekedés hatására a Bitcoin időről időre spekulatív eszközzé is válik, amiben persze semmi meglepetés nincs. Ilyenkor fordul elő, hogy drasztikusan elszakad az árfolyama a valós fundamentális értéktől. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a blog olvasói közül igen sokan már a második vagy harmadik Bitcoin bear marketüket élik meg, így van bőven összehasonlítási alapunk.
A bear marketeknek van egy sajátos kommunikációs kontextusa, ami korántsem csak a Bitcoinra vagy a cryptokra érvényes. A felfúvódás és a hisztéria utáni kiábrándulás után a legtöbben a közgazdaságtanhoz nyúlnak: az a reális ár, amennyiért még megéri gyártani az adott terméket. Márpedig a Bitcoin gyártják… vagyis maradva a közkedveltebb elnevezés mellett: bányásszák. Ez egy igen költséges tevékenység, tehát logikus, hogyha veszteségben kell bányászni, akkor ez bizony “gyárbezárásokat” eredményez. Ezen logika sokakat vezetett tévesen arra a következtetésre, hogy a Bitcoin árfolyama nem csökkenhet 6.000,- dollár alá, ahogy az Ether sem csökkenhet 250 dollár alá, hiszen ott már veszteséges a bányászat. Nos… csökkenhet lentebb, nem is kicsit. És ennek bizony a hatása is érezhető, folyamatosan likvidálják a bányákat, ami nem csak a eladósorba került ASIC minereken és a poros GPU-kon látszódik meg, de a difficulty chartokon is. A szeptemberi tetőzést követően (55-60 exahash/sec), mostanra már mérséklődött a kapacitás 35-40 exahash/sec környékére, melynek hatására a bányászati költségek is mérséklődtek. Tehát a rendszer folyamatosan az egyensúlyi szintre törekszik. Ma Európában, normál piaci körülmények között egyáltalán nem éri meg bitcoint bányászni, sőt lényegében semmilyen kriptoeszközt. Ezen analógia alapján azt gondolhatnánk, hogy ennek a bulinak itt vége van és innentől még csak idő kérdése annak, hogy a Bitcoin és a többi cryptopénz értéke is a nullához közelítsen. Amikor a sajátos kommunikációról beszélek, akkor nyilván pont erre a retorikára célzok. Most minden azzal van tele, hogy itt a világ vége és “végülis játszottunk egy jót”… Ugyanez a retorika már lezajlott 2011-ben és 2014-ben is. Sőt ami ami most igazán menő:
“Már soha többé nem lesz nagy lufi, hiszen a 2017-es volt a legnagyobb és innentől a piac már adaptálódni fog és az üzleti érdekek mentén egy lassú és megfontolt emelkedés fog történni…”
Aha… És erről a #FOMO generációnak szóltak már?
Adja magát a kérdés, hogy ha már nem éri meg bányászni pl. az EU-ban, de még éppen megéri bányászni mondjuk Kínában, akkor ez természetlegesen erősíti-e az amúgy is Kína túlsúlyos bányászat-centralizációt?
Veszteséges bányászat?
Nagyon sokszor éri a kriptoeszközöket (különösen a Bitcoint) az a vád, hogy környezetromboló technológia, ami az egyik legdirektebb eszköze a “környezetkárosításból haszonszerzés” elvnek, hiszen egy lépésben lehet a káreseményből hasznot szerezni, ami amennyivel rövidebb és egyszerűbb út mint pl. olajkutakat fúrni az Atlanti-óceánon vagy esőerdőt irtani Indonéziában a mogyoróvajhoz olyan nagyon szükséges pálmaolaj előállításához. Leszögezve azt, hogy ezen vád természetesen nem alaptalan azt látni kell, hogy gazdasági szerelők nagy része természetlegesen törekszik a profitmaximalizálásra. Ha van lehetőség olcsóbban előállítani (újrahasznosítani) energiát, mint amennyiért azt meg lehet venni a közműszolgáltatótól, akkor már csak motivációt kell ezen projektekhez keresni, a motivációt pedig pont a bear marketek generálják.
Az energia költségének optimalizálása nem bitcoin és nem crypto-specifikus kérdés. Bármelyik másik energiaigényes technológia is rendszeresen indukálja az igényt arra, hogy megújuló energiaforrásokból jussanak a vállalkozások olcsó energiához. Azonban ezen projektek kapcsán komoly gondot jelent pl. a többletenergia, márpedig saját forrásból szinte képtelenség PONT annyi áramot vagy hőt termelni amennyire szükség van. Aki nem foglalkozik ilyen projektekkel, annak ez fura lehet, de pl magánszemélyként az inverteres, ad-vesz mérős napelem üzemeltetése során a fővezetékbe visszatáplált és éves szinten átalányban el nem használt elektromos áramot a közüzemi szolgáltató ingyen veszi csak át, de semmivel sem jobb a helyzet vállalkozásként ahol bizonyos napszakokban a hálózatba visszatáplált energiáért akár fizetni is kell. A maradványenergia hasznosítása egy egyre inkább fejlődő üzletág, melyben a kriptobányászattal kombinált hőenergia előállítás egyre inkább teret nyer.
De tévedés azt hinni, hogy ne érné meg akár veszteséggel is bányászni. Persze jöhetnék azzal, hogy “sokan bányásznak veszteséggel, mert bíznak a jövőbeli értéknövekedésben”, de ezen frázis mellett rámutatnék egy sokkal életszerűbb indoklásra: Nagyon sokak számára fontos az anonimitás biztosítása, legyen erre bármi is az okuk. A blockchain alapú kriptoeszközöknél az anonimitás 100%-osan csak akkor lehet biztosítani, ha az adott coinokat azok keletkezésétől birtokoljuk. Ez különösen igaz pl az olyan kriptoeszközök esetén mint az Ethereum. Az Ethereumon hordozott több ezer token anonim kezeléséhez pl elengedhetetlen hogy rendelkezzünk bizonyos mennyiségű ethereummal is a gas megfizetése céljából. Egy DAO típusú smart contract fellövéséhez, vagy annak beállításához márpedig elengedhetetlen az anonim gas biztosítása, másképpen az egész DAO modell borulhat. Miként lehet a legegyszerűbben valóban anonim (soha korábban nem KYC-zott) Ethert szerezni? A válasz innentől logikus: bányásszunk magunknak egy keveset, az se baj, ha akár veszteségesen tesszük, hiszen a cél itt nem az anyagi haszonszerzés, hanem egy smartcontract deperszonalizált létrehozása vagy működtetése.
Ami anonim, az illegális? Szó sincs erről. Vegyül például egy DAO-t, amit létrehozva valami önálló gazdasági funkció jön létre, ami teljesen autonóm és annak a létrehozója szeretné, ha a személye nem kötődne semmilyen szinten az adott decentralizált entitáshoz. Lásd erre jó példa az EtherDelta (decentralizált token exchange) esete, ami kapcsán mivel nem talált fogást a SEC a platformon elővette annak fejlesztőjét.
Persze ma még sokan gondolhatják, hogy a francot érdekel a smartcontract deploy, hol fogok én ilyesmit csinálni? Két éve még én is ezt gondoltam… mára két kezemen is alig fér el azoknak a startupoknak és projekteknek a száma, akiknek valamilyen okosszerződést tervez vagy készít a csapatom.
Hol az érték?
A kis kalandozás után térjünk rá a fő témára: Mitől is van értéke a Bitcoinnak. A Bitcoin jelenleg egy fizetésforgalmi eszköz, aminek célja, hogy relatív gyorsan, relatív olcsón tudj a világ bármely pontjára értéket eljuttatni, amit ott hasznosítani tudnak. Legalábbis a whitepaper ezt a célt fogalmazta meg és fogadjuk el, hogy erre is használják sokan. Tehát ez adja a Bitcoin fundamentális értékét: képes digitális úton úgy értéket tárolni, hogy azt szabadon lehet transzferálni mindenféle függőség és engedélyezés nélkül. És itt jön a válasz a címben szereplő kérdésre: A Bitcoin értékét az adja, hogy az nem csak alkalmas az érték továbbításra, de erre a célra valóban használják is.
Itt egy kicsi álljunk is meg, hiszen könnyen keveredhetünk olyan szituációba, hogy evidenciaként állítok olyasmit, ami az olvasó számára egyáltalán nem evidens. A Bitcoin mint pénzforgalmi eszköz vagy értéktovábbító? Hogy lehet bárki is olyan “buta”, hogy elköltsön valamit, aminek az értéke később sokkal több is lehet… Szokott jönni ilyenkor a gyakori megjegyzés. Valójában a Bitcoin értékét az adja, hogy igen sokan ezt valóban pénzforgalmi eszközként is használják. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy meg is legyen erre a motiváció. Az elmúlt bő két évben számos alkalommal kerültem olyan helyzetbe, hogy nemes egyszerűséggel sokkal olcsóbb vagy éppen gyorsabb volt Bitcoinban fizetni egy számlát, mint fiat pénzzel. Hogy csak egy példát hozzak fel: EU bejegyzésű cégként egyre inkább nem triviális USD bankszámlát vezetni (a neo/fintech bankok egyre inkább sokallnak be az US kontroll miatt), így az EURO számláról kifizetett USD számlákon nem csak az amúgy is borsos utalási költségeket kell megfizetnem, de még az átváltási költségeket is, amiket természetesen a jó fej fogadó (USA) bank számol fel, nem ritkán 2-4% elvonással. Nyilván létezhet számos elkerülő megoldás, különböző kreatív banki szolgáltatásokon keresztül, pl. ott a transferwise is azonban ilyen téren legalább ennyire jó kerülőmegoldás a kriptopénz is, amit szerencsére egyre több ember el is fogad erre a célra. Amíg akár egy Revolut, akár a Transferwise bizony komoly limitációkkal tud csak működni (előbbi ugye EEA-n belül ingyenes, utóbbi pedig erőlteti, hogy az utalás közben mindenképpen legyen váltás is), addig a Bitcoin előtt nincs semmilyen ilyen jellegű gazdasági akadály.
Ha lehámozzuk a blokkláncról a spekulatív ügyleteket, a tőzsdék közötti mozgást, az arbitrázsrobotok forgalmát… akkor találkozhatunk azokkal a tranzakciókkal, aminek a célja csak ennyi: “peer-to-peer cash/value transfer” és ezek mellett bújnak még egyelőre el azok a tranzakciók amik a már egy tokenizált jövőbe engednek bepillantást és, hogy miért is lesz nagyon fontos annyira a Bitcoin abban a jövőben… De ne szakadjunk ennyire előre, parkoljunk le egy kicsit még itt az értéktranszfernél: mi kell ahhoz, hogy erre a célra használni lehessen a Bitcoint? Megvásároljuk, majd elküldjük a másik félnek, aki azt felhasználja, eladja vagy félrerakja függően az igényeitől. Azonban az összes Bitcoin mennyisége limitált, sőt azokból a szabadon elérhető mennyiség még inkább limitált. A ma létező 17,5 millió Bitcoinból talán ha annak a 10-15%-a van napi szintű forgalomban. A többi jobb esetben cold walletekben pihen, rosszabb esetben elveszett. Tehát ha valaki úgy dönt, hogy szeretne átküldeni a Bitcoin hálózaton 1000 dollárt és vele párhuzamosan még tízezer ember akar ugyanígy cselekedni, akkor nekik 10 millió dollár értékben kell Bitcoinnal rendelkezniük. Ergo ha vesszük azt a nonszensz szituációt, hogy mondjuk a Bitcoin 1 dollárt ér, akkor sajnos már a tízezer ember nagy része képtelen lenne Bitcoin vásárolni, hiszen fizikailag nincs annyi Bitcoin ezen az áron, mint amennyi a kereslet… És itt lép képbe a kereslet és kínálat elve.
Hogy mennyi a Bitcoin reális ára? Annyi amennyi a VALÓS felhasználási céljához (pl.: az érték továbbításhoz) szükséges napi szinten. Ez az érték évről évre növekszik, ahogy egyre több ember használja a Bitcoint alternatív fizetőeszközként és egészen addig növekedni is fog amíg ez a tendencia jelen van. Márpedig aminek növekszik az értéke, arra lehet spekulálni. Ennek nyomai jól látszódnak az alábbi ábrán is:
Az ábra a Bitcoin 2014 és 2017 közötti árfolyamát mutatja. Jól látszik az elején a hirtelen jött buborék, amikor 125 dollárról mindösszesen 6 hét alatt futott fel az árfolyam 1200 dollárra, majd a lendület alábbhagyását követően elindult egy lassú lefelé mutató vergődés, ahol a piac kialakított a saját 400 dolláros ellenállást, amit egy év alatt 3-4 alkalommal is visszatesztelt. Majd amikor a piac realizálta, hogy a spekuláció nélkül nincs meg a valós kereslet a 400 dolláros bitcoinra, akkor beindult a kapituláció (elhagy a süllyedő hajót az összes speki) és beállt az árfolyam az akkor VALÓS szintjére, a ~200 dollárra, ahol viszont stabilan tartotta is magát közel egy évig, ezt az organikus fázist (a képen a 3-as jelölés) az árfolyam spekulánsok jellemzően “depresszió” fázisnak nevezik. Az elnevezés ellenére azonban ez talán a legfontosabb fázisa minden eszközosztálynak, hiszen itt derül ki, hogy valóban növekvő avagy éppen csökkenő a kereslet az adott eszköz iránt.
Ennyi lenne a konklúzió?
Tehetnétek fel a kérdést: “Most tényleg annyival akarom kiszúrni az olvasó szemét, hogy attól van érték a Bitcoinnak, hogy egymásnak küldözgetik az emberek és a küldési igény mennyiségétől függ az árfolyam?”
Természetesen nem, de hadd engedjek meg magamnak egy újabb kitekintést: Még főiskolás időszakomban egyik barátom ujjongva mesélte, hogy néhány évvel korábban készített C64-hez hobbiból tcp/ip stacket és kitörő örömmel ecsetelte, hogy mekkora kihívás volt megoldani a threehandshakinget, a retransmissiont és az egész időzítést. Nagyjából ugyanilyen érzés ma blockchaint programozni. Na nem a “nagyvállalati csinálunk egy blockchainre” gondolok, ami ugye egy butított adatbázis projekt, hanem arra, amikor valaki valódi nyílt blokkchainre készít olyan alkalmazást amiben érték is közlekedik, tehát tényleges tranzakciók. Akinek csak annyiból áll a Bitcoin, hogy van a telefonján egy wallet és azon tárolja az exchangen összehozott vagyonkáját, annak elképzelése sincs arról, hogy az a bizonyos SPV wallet milyen csodákat hajt végre akár csak egy balance megjelenítéshez, nem tudja, hogy mit jelent a háttérben lekezelni egy reorgot, mi is az a P2SH, P2PK vagy éppen egy P2SH-P2WPKH és biztosan fogalma sincs arról, hogy mi a franc is az a BIP39/BIP32 szerinti HD wallet m/44’/0’/0’/212 derivációs útvonala. Pedig mindezek adják az alapját annak a walletnek, amiben jó esetben egy darab send gomb szolgál egyetlen interakcióként.
Ezek a walletek a lehetőségek tárházának a töredékét sem használják ki. Ezek még azok a kísérletezgetések mint amikor valaki készített C64-re egy tcp/ip stacket. Csak játék, csak próbálgatása a technológiának.
A nagy történetek még a tervezőasztalokon vannak. Olyan történetekről és ötletekről beszélek, amikhez képest a ma még gyerekcipőben járó Lightning Network is csak ócskaságnak fog tűnni.
Az érték tárolása, tokenizálása és ennek reprezentálása pl Bitcoinban esszenciális alapja annak a ma még csak csírázó új pénzügyi kultúránk, ami egyre inkább fejlődik és gyarapodik.
Evolúció: csereeszköztől a közvetítési díjig
Hogy a francba lehetne Bitcoinban értéket tárolni, hiszen az volatilis? Amennyiszer ezzel a kérdéssel találkoztam… A válasz pedig roppant egyszerű:
Vajon ha egy publikus blokklánc bármilyen értéket lehet tárolni és az ott tárolt értékeket a felek elfogadnak egységesen, akkor biztos, hogy az érték tárolására kizárólagosan a “üzemanyagként” szolgáló fizetőeszköz szolgálhat?
Nem lehet, hogy egyszerűen csak nem látjuk a fától az erdőt? Olyan ez mintha azt mondanánk, hogy azért jó a legújabb Safari webböngésző, mert sokkal menőbb módon használja a tcp/ip stacket… nem, nem azért jó… Azért jó, mert azzal sokkal gyorsabban betöltődik a youtube, ahol 3 tizedmásodperccel hamarabb láthatod az influencered eheti termékelhelyezéseit.
A Bitcoin és az Ethereum jó úton halad afelé, hogy egy új pénzügyi rendszer alapját nyújtsa, amiben nem az lesz a két coin célja, hogy saját magában hordozza az értéket… nem… csak annyi lesz a célja, hogy az értékként szolgáló tokenek és egyéb digitális jelsorozatok számára manipulálhatatlan és trustless platformot biztosítson, aminek mi is az ára? Miben is számolódik el a mining fee?
A tavalyi évben már belepillanthattunk abba, hogy mi is történhet egy platformmal, ami túlnőve a saját keretein képes hordozórétegévé válni valaminek amire széles kör vágyik. Itt most az ICO mániára és az Ethereum viszonyára gondolok. Bármennyire is hihetetlennek tűnhet ma, de ez csak egy apró korai szikra volt ami előre jelzi azt a jövőt, amikor sok-sok ezerszerese forgalom és érték fog átpasszírozódni ezeken a blokkláncokon. Nem véletlenül realizálták a Bitcoin Core és a Blockstream fejlesztők, hogy a skálázásra nem megoldás az onchain scaling, nem véletlenül nyúl Vitalik is a layer2-höz (plasma) és a shardinghoz.
A Bitcoin és a hasonló haladó gondolkodású coinok értéke az, hogy hordozórétegei lehetnek annak, amit ma még csak tokenizációnak és stablecoinoknak nevezünk és igazából nem is nagyon értjük, hogy ezek valójában mit is jelentenek. Sokszor hallom azt, hogy a stablecoinok mellett mégis mi szükség van a Bitcoinra vagy az Ethereumra? Ha túl is lépünk azon az apró képzavaron, hogy valójában majd az összes stablecoin Bitcoinon vagy Ethereumon fut eleve… akkor is ott van a fájdalmas felismerés: A stablecoinok nem skálázhatók. Vegyünk egy példát: a Circle féle USDC azért ér 1 USD-t, mert a CENTRE bankban 1 USD-t tokenizáltak hozzá. Tehát forgalomban pontosan annyi lehet belőle amennyit tokenizáltak, márpedig újabb USD tokenizálásához végig kell csinálni a teljes processzt. Ezzel szemben a Bitcoin és az Ethereum demand elven értékben is tetszőlegesen skálázódhat, főleg, ha a technológiában is képes lesz rá… Ezen a ponton egyelőre nem vállalkoznék arra, hogy ebbe a témába jobban belemásszak, amúgy is időszerű lenne egy stablecoin cikk valamikor a közeljövőben, hiszen sokak még mindig abban a hitben vannak, hogy a stablecoinok egyetlen célja, hogy az exchangeken ki lehessen tárazni azokban… Holott ennél sokkal racionálisabb oka van a létezésüknek. Nem véletlen, hogy 2018 szépen csendben a stablecoinok éve volt. Több mind száz projekt indult csak tavaly, amelyek nagy része aktívan szolgáltat is… Nem csoda, hiszen aranytojáson ülnek…
Összefoglaló?
Ilyen hosszúra nyúlt elmélkedést illik frappánsan lezárni: Hogy mi volt egykoron Satoshi víziója arra ma egyre nehezebb rájönni. De mára ez talán már nem is annyira fontos. Biztosra veszem, hogy amikor Tim Berners-Lee a 80-as években vadul dolgozott a CERN falai között a World-Wide-Web (www) kidolgozásán, akkor álmodni sem mert volna arról, hogy alig 20-30 évvel később már interneten nevelkedő korosztályok, facebook, adathalászat és iparágak teljes átalakulása lesz a szeme előtt. Márpedig a webből ez lett, ugyanúgy, ahogy a Bitcoin is szépen lassan túlnövi az eredeti koncepcióját és valami komplexebb, szélesebb kör számára hasznos funkciót fog ellátni. De tudjátok mi igazán jó? Az, hogy bármennyire is lett szörnyű hely az Internet mára, bármennyire is fordít ki önmagából generációkat a facebook, snapchat vagy éppen tinder… attól még az alatta lévő technológián… a tcp/ip-n még mindig lehet küldeni csomagokat…
Source: Variance